A
Babahami facebook oldalán belekeveredtem egy kis összetűzésbe a többiekkel. Mivel elég hosszan ki tudom fejteni a témáról (és hasonlókról) a véleményemet, ezért inkább ide írok. Ha esetleg valaki nem akarná elolvasni az eddigi kommenteket röviden összefoglalnám: hordozókról van szó, méghozzá hordozókendő vs kenguru. A lényeg hogy kifelé nem hordozunk. Először erről írok, majd szépen áttérek a többi általánosításra is és hogy a legtöbb anyuka mit ront el ezen a téren.
Én ugye írtam hogy a BabyBjörn kenguruknál kifelé is lehet hordozni a gyermeket. Erre a válasz az volt, hogy attól még hogy van ilyen hordozó, még nem egészséges. Hiába írtam nekik, hogy a BB leírásában szerepel a legfontosabb érv, amit a kendők javára írnak: "
Kitűnő támaszt nyújt a baba hátának és fejének, garantálja, hogy a láb és a kar fiziológiai szempontból megfelelően helyezkedjen el.", mintha el sem olvasták volna. Csak mondták a magukét. Oké, nem gond, nehéz meggyőzni őket, de engem is. ;)
Félre ne értsetek! Nem azt állítom hogy minden kenguru jó, de azért jó lenne előbb tájékozódni az "ellenfélről", mielőtt lehordjuk a sárga földig. Az egyik legnagyobb hiba, amit ember elkövethet, hogy úgy szólja le a másikat, hogy közben nem is tud semmit róla! Nem, itt nem magamra gondolok, hanem a BB-re. :) Aki nem tudná, annak belinkelem a helyes tartásról szóló oldalt. Én nem ismertem, nagyon hasznos. Mentségemre legyen, hogy én mindenben (babakocsi, autósülés) a nővéremre hagyatkoztam, mert neki hamarabb született meg a kisfia és tudom, hogy nagyon jól utánanézett a dolgoknak. A kengurut is tőlük kaptuk kölcsönbe.
Na de kanyarodjunk vissza az eredeti témához. Belinkelték ezt az oldalt is, ahol felsorolják a kendő előnyeit. Ezt a sablonszöveget még sok más oldalon is megtaláljátok. 6 érvet hoz fel a kendő mellett, ebből 2 az, amibe nem tudok belekötni. (de lehet, hogy csak a tudatlanságom miatt). Vegyük sorra őket:
Nem valósulhat meg a fiziológiailag helyes testhelyzet. Mint már fentebb is írtam, a BB leírásában az áll, hogy ez megvalósul. Arról se feledkezzünk meg, hogy ez egy olyan hordozó, melynél befelé is kifelé is lehet hordozni a babát. Itt említeném meg, ami a többi érv többségét is meg fogja dönteni, hogy a leírásban ez is szerepel: Csak akkor hordozzuk kifelé a gyermeket, ha már elég erősek a hátizmai és rendesen tudja tartani a fejét (kb 4 hónapos kor)!
Nem lehetséges a béka lábtartás, így a csípő nem fejlődhet rendesen. Ezzel végül is egyetértek, hiszen a fejlődhet szó feltételes, tehát vagy rosszul fog fejlődni vagy nem. Én is kijelenteném hogy ma lehet hogy esni fog az eső, hiszen be van borulva. Nagyobb esély van az esőre egy borult égboltnál, mint tisztánál. ;) Na jó, a humort félretéve, most komolyan. A nővérem kisfia már 1,5 éves és a csípője rendbe van, holott ők jóval többet használták a kengurut mint mi. De mint tudjuk egy példa, nem példa. Szóval ide is csak azt tudom írni, mint amit már fentebb, olvasd el a BB leírását. ;) Fiziológiailag minden rendben! Viszont most jutott eszembe egy fontos dolog. A facebook-on megmagyarázták hogy mi is az a békapozíció: "Térdek köldökig felhúzva, combok enyhén széttárva. Ebben a pózban optimális a combcsont nyomása a csípőízületi vápára, elkerülendő a csípőficamot." Figyeljétek csak meg a helyes ülőpozíciót a hordozóban?
Itt a kép, melyet az angol oldalon találtok. Ez bizony nem a békapozíció, hiszen nincs felhúzva a térde a babának a köldökéig! Kezdem azt hinni, hogy a hordozókendő melletti érvek mind mind
csecsemőkre vonatkoznak, nem pedig fél éves vagy idősebb gyermekekre... Lásd a többi érvét.
Ingertúltengés. Nálunk már érdekes a külvilág, minthogy félelmetes legyen. Ahogy az előző érvnél is írtam: ez csecsemőkre igaz, gyermekekre viszont már nem! Persze itt azt is hozzátenném, hogy napi 1-2 óra kenguruban, nem pedig napi 6-8 óra hordozás!!! (ami mellékesen szerintem, még kendőben is ártalmas a gyerekeknek)
Nincs szemkontaktus. Érdekes felvetés. Amikor a babakocsi ülős részét használja valaki (ami általában előre néz), akkor sincs szemkontaktus, mégse nevezik ártalmasnak. Ezek szerint az is az? A hordozókendős anyukák nem használnak ilyet amikor már nagyobb a gyermek, hiszen nincs szemkontaktus? A másik dolog: ha a hátadon van a pici, akkor ez hogy valósul meg? Kitekered a nyakadat? Biztos nagyon kényelmes lehet neked. Oké, tudom, a babáért mindent, még a nyakfájást is. ;)
Az ágyékrész fokozott terhelése (főként fiúknál káros). Ez az egyik érv, amihez nem tudok mit szólni. Tehát szó nélkül elfogadom ezt a hátrányt. Bár tegyük hozzá, hogy a baj megtörténhet, de azt nem írják hogy hány %-nál. Vajon mennyi rá az esély?
A hordozó személynél váll- és hátfájdalmak alakulhatnak ki. Ezt az érvet is elfogadom. Tény, hogy amit használunk BB kenguru elég jól párnázott és én még jobban kialakított hordozót nem láttam, de egy idő után fáj az ember háta tőle. Hiába a gerincnél az erősítés. Persze kiemelném hogy egy idő után, ami azt jelenti hogy kb 1,5 óránál több hordozás egyhuzamban. Bár gondolom ez a gyermek súlyától is függ, nálunk elég nagy a baba (születésekor 3900 gramm, 59 centi volt).
Ezt kiegészíteném azzal, hogy a tesóméknál soha nem volt hátfájós probléma, pedig ők jóval többször használták a kengurut. Valószínű amikor ez nálunk előfordult, nem volt jól meghúzva valami.
Összefoglalva az érveket, nagyon
gyengék. Egyik oldal sem írja, hogy kifejezetten csecsemőkről beszélnek, így pedig az érvek többsége nem állja meg a helyét, könnyen megdönthetőek. Mindenkinek szíve joga úgy hordozni gyermekét, ahogy akarja, viszont azzal már nem értek egyet hogy egyes szülők ellenségesek azzal, aki kifelé hordja gyermekét. Gyakorlatilag olyan dolgot szólnak le, amit nem is ismernek. Mert bizony nem ismerik a másik terméket! Azt tudják, hogy a kendő miért jobb, mint a kenguru. A kendő melletti érveket ismerik, de a másik terméket nem. Nem néznek utána, hogy vajon a másik mellett mi szól? Milyen érvek? Tényleg úgy van ahogy azt leírták? Kíváncsi lennék hogy hány ember tudott arról azok közül, akik a kifelé hordozást ellenzik, hogy mégis mik a feltételei annak hogy kifelé legyen a gyermek??? Hányan tudták közülük hogy milyen feltételek kellenek hozzá? (elég erős háti/nyaki izom, megfelelő kenguru) Mert nekem senki se mondja azt, hogy egy nagy nevű cég, mint a BB büntetlenül hazudhat a vásárlóknak és leírhatja hogy fiziológiailag helyes testtartása van a gyermeknek ha nem igaz. Nekem ne mondják azt, hogy egy ilyen céget nem perelnének be milliókra! Tudom, vannak kiskapuk és ami szóban elhangzik az nem bizonyítható könnyen (hacsak nem vették fel videóval/mp3-mal), de ez le van írva feketén-fehéren. Kétlem, hogy ezt megtehetnék büntetlenül, hiszen a gyerektermékekre nagyon odafigyelnek. Itt komoly bajokról beszélünk! Ha igaz lenne, hogy fiziológiailag nem megfelelő a BB és mégis így hirdeti, akkor gyerekek ezrei "sérülnének". Szerintetek ezt hagyná a "világ"??
Mi vettünk hordozókendőt amikor még kisebb volt a fiam (kb 4 hónapos) és nekünk nem vált be. Nem maradt meg benne rendesen, bár lehet hogy ez annak is köszönhető hogy ő nagy baba nem pedig átlagos méretű + elég izgága is volt mindig... Viszont ami miatt ellenszenves nekem a kendő vs kenguru csata az amiatt van, hogy utálom ha kevés normális érvet tud valaki felhozni és ezért keressünk mondvacsinált dolgokat! Ingertúltengés, szemkontaktus? Ugyan már! 8 hónapos gyermekeknél már nem beszélünk erről. Vagy csak nálunk olyan a gyerek hogy ennyire érdekli a külvilág? Ha valami baja van akkor azt jelzi! Nyűgös vagy sír. Egy anya felismeri gyermeke jelzéseit, nincs szüksége hülye közhelyekre! Nem arról van szó, hogy egy 8 hónaposnak nem lehet túl sok az inger, hanem arról, hogy ezt egy anya simán felismeri a gyermek jelzéseiből és tud ellene tenni (pl kiveszed a kenguruból és magadhoz fogod úgy viszed tovább). Bár azt is hozzátenném, hogy nálunk ilyen még nem volt, soha nem volt igazán nyűgös, mivel amikor kezdett nyűgösködni mindig mentünk a kocsihoz és irány haza... Meg hát ugye, mi nem is hordozzuk 2 óránál tovább.
Itt át is térnék a bejegyzésem másik felére, a közhelyekre. Mondhatnám úgy is, hogy "Ami miatt utálom az internetet, más idegen vagy ismerős anyukákat, rokonokat, barátokat és védőnőt". XD A sok jó tanács közül a szülők elfeledkeznek a legfontosabbról: ismerd meg gyermeked! Ha ezt megteszed, onnantól kezdve pedig csak magadra hallgass, bárki bármit is mondd.
Van elég tejed, ne adj neki tápszert. Szerintem még a csapból is ez folyik. Nálunk ez úgy volt, hogy már pár hetes korában átaludta volna az éjszakákat, ha mi nem keltjük fel. Védőnőnk is azt tanácsolta, hogy maximum 5 órát hagyjuk aludni és ébresszük fel etetni, nehogy kiszáradjon. Akkor még szoptattam. Amikor idősebb lett, mondta a védőnőnk, hogy nyugodtan hagyjuk aludni, mivel megfelelőek a méretei, arányai és napközben is jókedvű, kiegyensúlyozott baba. Aztán ez megváltozott. Egyre gyakrabban kellett etetni éjszaka és napközben is. Végül odáig fajult a dolog, hogy napközben nem aludt semmit, egész nap sírt, hiába etettem. Az orvos azt tanácsolta, hogy adjak neki reggel és este tápszert, ezen kívül anyatejet. Ekkor javult a helyzet, napközben aludt, de még mindig nagyon sűrűn kért enni. Végül áttértünk a csak tápszeres etetésre. Ami eléggé meglepő volt. Hogy miért? Mert a dobozra az volt ráírva hogy3-4 óránként etessük, ehelyett 2 óránként éhes volt! Aztán amikor a doboz azt írta, hogy 5-6 óránként egyen tápszert, akkor meg 4 óránál többet nem bírt ki. Szóval ezek után mondja nekem azt valaki a szemembe, hogy volt elég tejed. Sok netes helyen azt írják, hogy nem kell megijedni ha gyakrabban eszik, biztosan kevesebb a tejed, de ez helyreáll, hiszen a tejtermelés is ingadozó. Aha. Csak éppen azt felejtik el megemlíteni, hogy ha emellett nyűgös a gyermek és nem alszik napközben, akkor bizony más a helyzet. Akkor már szükség van kiegészítő táplálásra! Ne adj isten még le is fogyott szegény emiatt a "majd helyreáll a tejed" hiedelem miatt. A legjobb tanács amit adni tudnak, hogy tedd gyakrabban cicire. Persze az már senkit sem izgat hogy szegény gyermek, aki alapból nyugodt és kiegyensúlyozott, most egy idegroncs. Áhh, nem számít. Majd megoldódik.... Szerencsére az orvosunk javasolta a tápszeres kiegészítést és szépen megoldódott a helyzet. Persze lehet azt mondani hogy nem anyatejes a gyermek, de inkább egyen tápszert, minthogy szenvedni lássam őt! Hiszen abban mindegyik oldal/szülő egyetért, hogy a gyermek kiegyensúlyozottsága a lényeg, csak hát erőltetik az anyatejes táplálást mert az jobb. Szóval amíg lehet, addig erőltesd a cicit és csak a legvégsőkben adj neki tápszert. Na ez a hozzáállás nem tetszik! Ne húzzuk a dolgokat! Ha ismered a gyermeked és a körülményeket, akkor el tudod dönteni hogy mire van szüksége. Ha kiegyensúlyozott a babád és alapból keveset sír, akkor ha egész nap ordít tuti valami NAGY baja van. Ez szerintem egyértelmű....
Ne ajd neki éjszaka ételt. Volt hogy felkelt, pl amikor napközben kevesebbet evett. Eleinte próbálkoztunk azzal hogy "majd visszaalszik", de nem vált be. Ha kellett, akkor volt hogy 1 órán át sírt szegényem. Adtunk neki tápszert és elaludt. A mai napig így csináljuk. Nekünk ez bevált, hiszen már elég régóta átalussza az éjszakákat. Nem azt mondom hogy mindenki így csinálja, de te ismered a kicsit, te tudod hogy mire hogy reagál. Mi kitapasztaltuk, hogy ha felkel éjjel, akkor tuti azért mert éhes. Mondjuk most már a fogzás miatt is felkel. Ilyenkor szintúgy adunk neki egy adag tápszert, amit meg is eszik és visszaalszik (ilyenkor reggelire nem kér vagy csak kevesebbet). Szerencsére ez nem befolyásolja a fogzáson kívüli időszakot és olyankor alszik rendesen. Tehát ha jön a foga és felébred (legutóbb két héttel az áttörés előtt), akkor adunk neki kaját, ha pedig nem jön a foga akkor alszik mint a bunda. :) Na jó, azért nem ilyen tökéletes az életünk, mert eleinte sokszor a cumi hiányára is felébredt és fel kellett kelni beadni neki. Most már ügyesen megkeresi éjszaka és a legtöbbször saját magának adja be.
Ülés mizéria, avagy helyes testtartás. Ezen az oldalon olvashattok az ülésről (is). Vida Ági, babapszichológus írta. Ne értsetek félre, nem firtatom a tudását. Egyszerűen csak annyi, hogy amíg nem ismered a háttérinfókat, addig félreértelmezheted az írását. Nálunk a kicsi nagyon sokáig kúszott, nem mászott. Mászáspozícióba a térdére és tenyerére támaszkodott, hintázott (ezzel erősítve izmait, mint utólag olvastam), de nem akart elindulni. Aztán egyszer csak felült. Előtte nem mondhatni hogy ültettük volna, inkább csak kíváncsiságból néha a falnak támasztottuk a földön hogy vajon megtartja e magát. Nem is kell mondanom hogy rögtön dőlt oldalra, nem volt egyensúlyérzéke. Szóval a felülés nálunk úgy zajlott, hogy a mászás pozícióból lökte fel magát a fenekére. Az egyik lábán térdelt, a másikat pedig kinyújtotta. Mindig is hason fekvő baba volt, utált a hátán lenni. Amikor ült, a kezével mindig támasztotta magát. Na most a belinkelt oldalon azt írja, hogy ha a kezén támaszkodik (mert fáradt), akkor azt ne engedjük. De mi van akkor ha a kezén azért támaszkodik, mert nem tud egyensúlyozni? Mindig el-el engedte a földet és próbálkozott, míg nem végül támaszték nélkül tudott ülni. Ha nem hagyom neki, hogy támassza magát, akkor hogy gyakorolt volna? Hogy fejlődött volna ki az egyensúlyérzéke? Fontos, hogy a fiam már majdnem 9 hónapos volt, mikor önállóan felült. Szóval nem a hölgy tudását kérdőjelezem meg, csak azt mondom hogy sokszor nem tudják a pontos körülményeket és ha tudnák akkor lehet nem azt a tanácsot adnák, mint amit leírtak. Hiszen csak egy általános tanács az általános felüléshez. Pár gyerek nem úgy ül fel, ahogy az a tankönyvben le van írva. :) Amikor pedig már rendesen kifejlődött az egyensúlyérzéke, akkor úgy ült fel hogy szétterpesztette mindkét lábát (vagy csak az egyik volt egyenes) és a kezével hátratolta magát, de olyan erővel, hogy nem a fenekére ült, hanem először hátrafelé tolta az egész testét, majd végül a popsiján kötött ki. Na mindegy, ezt nehéz leírni, de nagyon vicces volt. :D
Felkapaszkodás, állás, menés. Jelenleg ebben a szakaszban vagyunk. Eleinte amikor felkapaszkodott nagyon sírt, mert félt. Nem tudta hogy kerüljön vissza a földre. Szerencsére egy nap alatt megtanítottuk rá, hogy hogyan kell. Csak annyit csináltunk hogy amikor láttuk hogy fárad vagy sír, akkor odamentünk és leültettük. Azóta már sokkal jobban áll, a lábai megerősödtek, már nem nyaklik ide oda. :) Azt is megtanulta, hogy hogyan üljön le. Mi ugye mindig a fenekére huppantottuk óvatosan, de amióta maga csinálja, azóta nem a popsijára, hanem a térdeire "esik". Neki úgy látszik ez a biztonságosabb. Először térdre, majd felül. Ha azt mondjuk csüccs, akkor tudja hogy le kell mennie. Mára már lépéseket is megtesz kapaszkodva illetve képes a tárgyakba kapaszkodva bárhol felállni (pl kanapé, szék). Egyedül amiatt aggódok, hogy sokszor lábujjhegyre áll. Nem tudom hogy ezt szabad e vagy sem. Amúgy is sokkal hamarabb elfárad akkor...
Amit pedig kihagytam, az a
mászás. Ez azért van, mert nálunk inkább kúszott a kicsi. Előbb felült és csak utána mászott. Amióta megmutattuk neki, hogy ha a tenyerét leüti a földhöz, akkor csattog, azóta mászik. Szemmel láthatólag azért mászik csak, mert imádja ha szól a tenyere. XD Direkt jó nagyokat dobbant vele. Ezután kb 1 héttel kapaszkodott fel.
Összefoglalva az egészet. Nem akarok senkit sem elítélni. Azt értse meg minden anyuka (és szerintem ebben mindenki egyetért), hogy ő ismeri a gyerekét, ő tudja/érzi hogy mi a jó neki és mikor volt elég valamiből! Ez a lényeg. Ez egy nagy közhely, de nagyon is igaz: máshogy sír amikor fáj valami, máshogy amikor éhes és máshogy amikor azt akarja hogy vele légy. És ezt egy anya pontosan tudja! Nem kell mindig a nagy általános dolgokra hallgatni, mert minden gyermek más. Tény, hogy vannak fontos dolgok, amiknek be kell következnie kb ugyanakkor (pl fejtartás, ülés, állás), de ezeknek is elég nagy az időintervalluma, hogy mikor kell megtörténnie.
